Március 15-én reggel fél 9 tájban egy csoport fiatalember lépett ki a Pilvax kávéházból, és indult sietősen, rendezetlen menetben a közeli egyetem felé. Arcukba havas esőt vert a szél.

Hányan voltak? Negyvenen? Nyolcvanan? Nem tudjuk pontosan. Annyi biztos, hogy kevesen. Elenyésző szám a százezres városban.

Maroknyi fegyvertelen csapat, a hétezer császári katonával, a budai vár ágyúival megerősített városban. Lucskos utcán gyalogolt a kis csoport: kitért útjukból targonca, lovas szekér. Nem kiabáltak, nem énekeltek, még ütemre sem léptek. Mégis, amerre elhaladtak, kinyílt az ablak. A boltosok az üzletajtóból mutogattak rájuk, a járókelők ámulva álltak meg. Itt is, ott is lelépett valaki a járdáról, és csatlakozott a menethez.

Mentek, mert egy és közös tűz lobogott bennük: a hazaszeretet. Mentek, s megcselekedték, mit megkövetelt a haza. Mentek, s 1848. március 15-én megszületett a Magyar Szabadság. Emlékezzünk rájuk és ünnepeljük őket.