A törvényhozás két táblából (kamarából) állt: az alsó- és a felsőtáblából. Az alsótáblán a megyék és a városok követei foglaltak helyet. Minden megye két-két követet küldött, ezek ketten rendelkeztek egy-egy szavazattal. A városok szintén két-két követtel képviseltették magukat, de a városi követek összesen egy szavazattal rendelkeztek. A felsőtáblán a bárók, grófok, érsekek, püspökök, az ország főméltóságai vehettek részt.

Erdély saját, egykamarás országgyűléssel rendelkezett. Ezen a főtisztviselők, a királyi meghívólevéllel rendelkező regalisták, valamint három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) és a Partium követei vettek részt.

Horvátországnak szintén saját rendi gyűlése (Sabor) volt, amely három követet küldött a magyar országgyűlésre. Magyarországon a közigazgatás ügyeit a Helytartótanács, a pénzügyi igazgatást a Magyar Kamara, az uralkodóház és a birodalmi kormányszervek közötti kapcsolattartást a Bécsi Magyar Udvari Kancellária intézte. Ezek elvileg független kormányszékek voltak, gyakorlatilag azonban a Magyarországra vonatkozó legfontosabb döntések a Habsburg-birodalom központi kormányszerveinél születtek.

Magyarország kicsiben leképezte a Habsburg-birodalmat. Lakosságának a XIX. század közepén csak kisebbik részét alkotta a magyar nyelvű népesség. Az országnak Erdéllyel és a katonai határőrvidékkel együtt mintegy tízmillió lakosa volt, s ebből csak négymillió volt a magyar.