A bécsi forradalom hírére azonban a Pillwax ifjai úgy döntöttek, hogy maguk cselekszenek. Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidacs János, Sükey Károly, Bulyovszky Gyula, Vajda János, Jókai Mór elhatározták, hogy másnap érvényt szereznek a Tizenkét pont közül az elsőnek, a sajtószabadság követelésének, s cenzori engedély nélkül kinyomtatják a Tizenkét pontot és Petőfi lelkesítő költeményét, a Nemzeti dalt.

Másnap, március 15-én reggel Petőfi és társai a szemerkélő esőben elindultak a Pillwaxból az egyetemre. Az ottani ifjúság csatlakozása után mintegy ezren folytatták útjukat a Hatvani utcába, Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdájához. Itt Irinyi a nép nevében lefoglalta a sajtót, s a nyomdászok megkezdték a Tizenkét pont és a Nemzeti dalt. A nyomda előtt összegyűlt sokaság boldogan kapkodta szét a több ezer, még nedves példányt. Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál nagygyűlést tartottak, majd a tízezres tömeg a Pest városi tanácshoz vonult, s rábírta a tanács tagjait is a Tizenkét pont követeléseihez történő csatlakozásra. Forradalmi választmány alakult, majd a tömeg megindult Budára, hogy a végrehajtó hatalom legfontosabb kormányszékével is elfogadtassa követeléseit, s kiszabadítsa börtönéből a jobbágyfelszabadítás egyik legkövetkezetesebb szószólóját, Táncsics Mihályt. A délután folyamán elterjedt hírek ellenére, a Helytartótanács nem mert katonai erőszakot alkalmazni, hanem elfogadta a Tizenkét pontot, Táncsicsot szabadon bocsátotta, s eltörölte a cenzúrát.

Pest forradalma - ellentétben Párizséval és Bécsével - vértelen forradalom volt, azonban még kevés lett volna az átalakulás keresztülviteléhez. Az eredmények rendszerré formálásához a Bécsbe utazó országgyűlési küldöttség sikerére volt szükség.