Táncsics Mihály

"A csendes budavár élénkebbé, valamivel zajosabbá kezdett lenni, mint előbb volt: több ember, és sebesebben járva, hangosabban beszélve taposta a Bécsikapu utcát, hol a börtön van. [...]

Később, azaz pár nap múlva, március 14-én már az utcán, ablakom előtt is észrevehető volt a mozgalom, főképp másnap, március 15-ike reggelén: kiváltképpen a közeli szomszédságban levő gymnasiumbeli ifjúság élénksége, zsibaja jelenté nekem, hogy valami szokatlan nagy dolog van készülőben.

Majd egész nap az ablak vasán csüngtem. Az eső szünet nélkül esett, de azzal senki semmit nem gondolt. A sürgés-forgás óráról órára nagyobb lett: főképp pedig a börtönkaszárnya udvarán, honnét a fegyvercsörgés behallatszott: egyik csapat kivonul, a másik bevonult, s ez így tartott egész nap. [...]